Hiába, no, kemény világ ez a profi magyarfoci. Itt a nyár, a kánikula, és Supka Attila csapatának - horribile dictu! - mérkőzéseket kell játszania. Igaz, a nemzetközi porondról már letáncoltak, de hát így is nem kevesebb mint hét tétmeccs van már a hátuk mögött. Na, ja, ha valaki kénytelen az első selejtezőkörben bekapcsolódni a kupaküzdelmekbe…

A Niederkorn elleni búcsú után mindenesetre megvolt a lehetőség a vigasztalódásra, és éltek is vele: „Arról beszélgettünk a játékosokkal, fontos a Paks elleni győzelem, hogy megnyugtassuk magunkat a nemzetközi kupából való kiesés után.” Szerencsére sikerült. Mármint megnyugtatni magukat - a szurkolótáborról egyelőre nem nyilatkoznék. Egyesek szerint a lemondás lenne a legkevesebb a vezetőedző részéről, ilyen botrányos teljesítmény után. De ha a magyar első osztályban ilyen mutatókkal is háromból három meccset lehet nyerni, és vezetni a bajnokságot, akkor mégis miért mondana le?

És hát a harmadik diadalért is keményen meg kellett küzdeni, végül egy Danilo-büntető volt a különbség a Paks ellenében. A nehézségek hátteréről hallgassuk ismét Supka mestert: „A második félidőben volt egy kis problémánk, amikor kiállították az ellenfél játékosát, erre nem tudtunk reagálni.” Hogy, mi!?

Mondom én, kemény világ ez.

Az évtizedek során immunissá váltam az olyasfajta magyarfocis közhelyekre, mint például a 0-0-s mérkőzések végén elsütött "ha azt a tizenegyest belövöm, most más az eredmény" vagy "tipikus egygólos mérkőzés volt, csak azt az egy gólt nem sikerült begyötörni". Amivel azonban Supka Attila, a Honvéd januárban (sok év alatt immár harmadízben) kinevezett vezetőedzője röpke két hét alatt gazdagította a repertoárt, az külön blog után kiált.

Bejegyzéseim ennek szellemében kevés kommenttel, annál több tartalommal fognak érkezni - ahogy elnézem, viszonylag rendszeresen, ugyanis a mester előszeretettel nyilatkozik, és meghökkentően ötletes. Kezdjük is egy, a luxemburgi Niederkorn tizenegyével játszott második EL-selejtezőkörös összecsapás 1-0-ra megnyert (!) odavágója utáni szavaival, melyekből süt a szívből jövő őszinteség, nyilall a kertelés nélküli egyenesség.

„A csapatnak nem az a játéka, hogy visszaálljon védekezni, nem tud védekezni, nem tud kontrázni, ezért ugyanezt kell játszanunk, amit a mai meccsen. Igyekszünk majd ráerőltetni az akaratunkat az ellenfelünkre idegenben is.”

Kedves Mester! Köszönjük a becsületes színvallást - védekezni, kontrázni tehát nem tud a csapat, de legalább a támadójáték rendben van, hiszen a mérkőzés hajrájában sikerült bekotorni egy gólt az acélos luxemburgi gárda ellen hazai pályán. Mindössze annyi kérdésem lenne, hogy mégis mit csinálnak edzésen, ha a csapat még luxemburgi szinten sem tud védekezni?…

A nyilatkozat egyébként a következő címmel jelent meg a Nemzeti Sport Online-on: „Nem fogjuk őrizni az eredményt a visszavágón.” Nos, ez is bejött. Úgy tűnik, a védekezés és a kontrajáték mellett most már a támadás sem megy, noha egyetlen hitvány gólocska elég lett volna a továbbjutáshoz. Így azonban a Niederkorn a hazai 2-0 után készülhet a harmadik selejtezőfordulóra, a magyar bajnokságban három meccs után százszázalékos (!) Honvéd pedig az NB I-re koncentrálhat. Mindenki jól járt - kivéve azokat a szurkolókat, akik végigszenvedték a luxemburgi kiscsapat elleni visszavágót.

Forrás: https://goo.gl/5GvGqz